Arany János 1817. március 2-án született Nagyszalontán egy olyan családba, mely anno még Bocskai Istvántól kapott nemesi címet, de azt Mária Terézia uralkodása során elvesztették, és sosem sikerült már visszaszerezniük. Amikor Arany Jánosnak életet adtak, már csak egy kis ház és föld volt mindaz, amit birtokoltak.
Aranynak kilenc testvére volt, ám vele együtt csupán egy lánytestvére, Sára élte meg a felnőttkort. Apja Arany György, anyja Megyeri Sára egyszerű földművesek voltak, hitük szerint reformátusok. A fiú szegénységben, de tisztes békességben növekedett, már négy éves korára megtanult olvasni hamuba írt betűk segítségével. Apja megszerettette vele az irodalmat, a Toldi családról is sokat mesélt neki. Református hitre nevelték, olvasta a Bibliát.
Már iskolás korában híressé vált versei miatt, városszerte ismerték a páratlan szókincsű csodagyereket. Míg Szalontán tanult, dolgozott is, hogy szüleinek segítsen, tanítói munkát vállalt, majd 1833 novemberében a Debreceni Református Kollégiumba ment tanulni. Kevés pénze miatt be kellett állnia segédtanítónak, Kisújszállásra költözött és abbahagyta a kollégiumot. Kisújszálláson Török Pál rektor jóvoltából hozzáférhetett a könyvtárához, aki német, latin, francia nyelvű könyveket olvasott, fordítással és írással kísérletezett.
Egy év múlva visszatért Debrecenbe, ahol a tanárai felfigyeltek kiemelkedő tevékenységére, hamar az osztály élére került tanulmányait illetően. Ám egy idő után kezte megunni az iskola unottságát, festő vagy szobrász kívánt lenni, nem tanító, ezért abbahagyta a kollégiumot, így végbizonyítványt sose kapott.
Egy színháztársulathoz szegődött Debrecenben, ami néhány hónap múlva feloszlott, de Aranynak lehetősége volt belekóstolnia egy színész életébe, mert több darabban is játszott. Ezek után különböző színésztársulatokhoz csatlakozott, járta az országot, ám egy éjszaka álmában halottnak látta édesanyját, így felhagyott a szakmájával és gyalog hazaindult. Két héttel hazatérte után édesanyja kolerában elhunyt.
Szalonta részvéttel tekintett a fiú sorsára, ezért megválasztották konrektornak, egy ideig tanított, majd 1839-ben aljegyzőként sikerült elhelyezkednie. Ezekben az időkben sokat olvasott Shakespeare drámákat, Homéroszt, francia irodalmat. Ekkor ismerkedett meg párjával, Ercsey Juliannával is, akit aztán 1840. november 19-én feleségül is vett. A házasság után elhatározta, hogy nem fog annyit törődni az olvasással és költészettel, hanem minden idejét szerelmének szenteli. Házasságukból született 1841-ben lánya, Juliska, majd 1844-ben fia, László, aki apja nyomdokába lépve költő, irodalomtudós lett.
1842 tavaszán Szalontára érkezett Arany egykori diáktársa a kollégiumban, jó barátja, Szilágyi István, aki arra buzdította Aranyt, hogy fogjon újra bele az írásba, a görög klasszikusok fordításába. Az ő inspirálására tanult meg egyedül angolul írni. 1845 nyarán írta Az elveszett alkotmány szatirikus eposzát a Kisfaludy Társaság által meghirdetett pályázatra. Ugyan megnyerte vele a fődíjat, de Vörösmarty bírálta a stílusát, a nehézkes nyelvezetét.
1846-ban újabb pályázat íródott, erre írta Arany a Toldit. Szintén megnyerte, sőt ezzel az elbeszélő költeményével híresült is el, egyöntetű sikert aratott, ünnepelt költővé vált. Petőfi üdvözlésére sietett és gratulált neki verses levelében, melyben nem csak dicséretét, hanem barátságát is adta.